Augusztus 12. -én már a reggeli elköltése után indultunk hazafelé. Tudtuk, hogy sűrű programnak nézünk elébe. Feltétlenül meg akartuk nézni, Kallós Zoli bácsi hagyatékát Válaszúton. Érkezésünkkor már zajlott a Válaszúti Néptánc tábor, az egyik helyszínen palatkai négyest tanítottak, muzsikált Kodoba Florin és bandája! Végigjárva a tárlatot, láthattuk azt a csodát, amit nagyapáink, dédapáink viseltek, különböző ünnepeken és hétköznapokon. Szóval, vagy pénzzel nem kifejezhető értékek ezek! Válaszút után következett Méra. Széki vendéglátónk segítségével látogattuk meg Tötszegi Böskét, aki megmutatta a tisztaszobáját és a kelengyéjét! Hát nem véletlenül hívják cifra Kalotaszegnek! A festett bútorok, a vetett ágy, a szoknyák, kötények, mellények, a menyasszonyi bojt, a gyöngyös párta, mind – mind arról árulkodik, hogy a kalotaszegi emberek nagyon szerették az aprólékos díszítéseket. Erről már érkezésünkkor meggyőződhettünk a sok szép faragott, vagy faragott – festett kapuk láttán. Kis csapatunk megnézte a Bivaly múzeumot is és a mérai kocsma teraszán, összetalálkoztunk Berki Béla (Árús) harmonikással. Azonnal előkerültek a buszból a hangszerek egy rögtönzött mulatozásra, hisz nem mindennapos lehetőség egy ilyen zenésszel muzsikálni! Biztos, hogy sok mindent nem láthattunk, sok mindent megnéztünk volna még, de az idő már sürgetett. A Bonanza étteremben ebédelt meg a két csoport, majd kicsit keserű szájízzel, hogy véget ért ez az öt napos időutazás, elindultunk haza. Talán lesz, egy újabb alkalom, talán lesz egy legközelebb, amikor még többet láthatunk….!